This is love - 2. Rész

 2. Rész

Szijasztok!
Tudom, hogy már ezer éve nem írtam .. de van egy másik blogom és azzal bütyködtem meg sokat kellett dolgoznom .. meg mindenféle közbe jött :S ... szval bocsi mindenkitől .. már ha van aki olvas >.< lényeg a lényeg, hogy meghoztam a 2. részt ... remélem tetszeni fog .. és azért egy pár kommentnek igazán örülnék




Nem tudom, hogy mennyit aludhattam és hogy mióta, de egyszer csak arra ébredtem, hogy valaki nagyon szorosan átölel hátulról.
Mikor magamhoz tértem rájöttem, hogy Chester az. És akkor eszembe jutottak az elmúlt éjszaka eseményei. Még a gondolatától is égett az arcom. Nem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rám ... hiszen ez csak szex volt.. Bár jobban belegondolva pár napja még azt se hittem volna, hogy ma itt fogok feküdni vele.
Muszáj volt megmosnom az arcom, de Chestert sem akartam felébreszteni. Óvatosan lehámoztam magamról a kezeit és kimásztam az ágyból. Lábujjhegyen belopakodtam a fürdőbe és bő hideg vízzel megmostam az arcom, majd rátámaszkodtam a mosdóra és a tükörbe néztem.
- Neked teljesen elment az eszed - sóhajtottam a tükörképembe
Úgy éreztem muszáj innom valamit és elszívnom egy cigit. Magamra rántotta, egy pulcsit, kimentem a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár whiskey-t. Csendre volt szükségem és friss levegőre. Így hát kiültem a tűzlépcsőre.
Nem volt saját lakásom. Egy nyolc emeletes panel házban laktam. Két szintes lakást béreltem ki. Nem volt a legjobb, de nekem tökéletesen megfelelt. És még így is sikerült berendeznem... egész otthonos volt és tulajdonképpen szerettem is. Azelőtt Chester is sokat dicsérte, tetszett neki az elrendezés .. bár azóta már szinte mindent átrendeztem. Na igen .. kell is a változás egy új élethez.
Rágyújtottam egy szál cigire. Mélyen bele szívtam és hagytam, hogy a füst átjárja az egész tüdőmet, majd kifújtam. Nem voltam egy nagy dohányos, de mikor ideges az ember ... muszáj elengednie magát.
Az agyam erősen kattogni kezdett. " Miért jött vissza? És egyáltalán mi volt az oka, amiért el kellett hagynia? "
Magam elé képzeltem az egész estét. Ahogy megjelent 2 év elteltével és csak úgy becsöngetett hozzám.

" Épp a nappaliban pakolásztam. Teljesen belemerültem a kutakodásba. Az egyik könyvemet kerestem a szekrény alatt. Elég nevetséges lehettem. Egészen derékig bemásztam alá. Aztán hallottam, hogy csöngettek. Gyorsan kimentem és épp a hajamból bogarásztam a pókhálókat, mikor kinyitottam az ajtót. Döbbenten meredtem magam elé.
- Ohh .. szija! - mosolygott idétlenül Chester - Egész jól áll a hajadban az a pókháló - viccelődött, de nem válaszoltam. Csak gúnyosan vigyorogtam egyet - Öhm .. izé .. bemehetek?
- Attól függ - támasztottam ki az ajtót.
- Még pedig?
- Utána megint eltűnsz 2 évre bármiféle magyarázat nélkül? - kérdeztem és közben bunkón grimaszoltam
- Nézd .. én megértem, hogy ki vagy bukva rám .. de szeretnék mindent megmagyarázni - csukta be maga mögött az ajtót
- Óóó hát persze .. ahogy óhajtja méltóságod! - morogtam és a konyhába vettem az irányt. Chester pedig mint egy hűséges kiskutya, követett.
- Egész szép lett a lakásod - nézelődött
- Aha tudom ... szval?! - néztem rá türelmetlenül
- Ja igen ... emlékszel volt 2 éve az az ügy azzal a gengszterrel - magyarázta ráérősen
- Nem, nem emlékszem ... és azt tedd le - szóltam rá, mikor az egyik indiai szobromat forgatta a kezében
- Bocsi - tette le "

- Hülye barom.. - fújtam ki a füstöt és elröhögtem magam. Chester mindig molesztált valamit, ha olyan dologról kérdezték, amiről nehezére esett beszélni.

" - De hogy-hogy nem emlékszel?
- Tudod, nem igazán avattál be a kis stiklijeid részleteibe - motyogtam, majd hátat fordítva neki a konyha pulton rakosgatni kezdtem a poharakat.
Egy kis idő eltelt így. És már épp belemerültem volna az egyik pohár mintázatának az elemzésébe, mikor éreztem hogy két kar fonódik a derekam köré. Chester hátulról hozzám simult és a nyakamat kezdte csókolgatni. Beleremegett az egész testem. Muszáj volt megkapaszkodnom a konyha pult sarkában.
- Mit csinálsz? - nyögtem erőtlenül
Még nem akartam megadni magam. Tudtam, hogy nem lenne szabad. Nem akartam egy olcsó lotyónak tűnni, akit bármikor megkaphat, amikor csak kedve tartja.
Lehámoztam a derekamról a kezeit és szembe fordultam vele. Nem kellett volna. Az arca alig 5 cm-re volt tőlem. Egy engesztelő mosolyt eresztett felém. A szemei csak úgy ragyogtak.
- Nagyon utálsz? - kérdezte számomra teljesen új hangnemben.
Azelőtt soha nem volt ilyen gyengéd hozzám. Oké .. persze bunkó sem volt meg semmi ilyen .. nagyon szerettük egymást. De akkor is.
Nem válaszoltam. Elfordítottam a fejem és üresen bámultam a nappali felé.
Szörnyen éreztem magam. Majd szétmarcangolt belülről a tudat, hogy itt áll előttem.. de nem tehetek semmit, mert megfogadtam magamnak, hogy soha nem bocsátok meg neki.... De a szívem mégis mást súgott... Önkéntelenül is a karjaiba vetettem volna magam.
Chester a kezével megsimította az arcom és maga felé fordította, hogy a szemembe nézhessen. Két keze közé fogta az arcom és összeérintette a homlokunkat.
- Szeretlek.. - suttogta halkan, de annál érthetőbben
Ez volt az a szó, ami mindent helyre rakott bennem. Már nem volt köztünk szakadék. Már nem éreztem gyűlöletet ... nem tudtam gyűlölni.
Ujjainkat lassan összekulcsoltam és elmosolyodtam. Óvatosan eltoltam magamtól, még egyszer utoljára .. és finoman megcsókoltam. "

Egy meleg kéz érintése rázott fel a gondolataimból. Nagyon elmerülhettem. Még azt se vettem észre, hogy milyen hideg lett. De nem zavart. Tisztáznom kellett magamban, hogy mi is történt ma.. és hogy mit is érzek most.